Kaja, pia: Műanyagpoharas finom vörösbor, vizek és narancslé, és isteni kifogyhatatlan minipogácsa volt a menü. Örömmel láttam újra a kedvenceim, a profi néniket, és ellestem egy új trükköt is: szélesen gesztikulálva kell betámadni párban az asztalt, két kézmozdulat közben egy pogácsa a zsebbe, míg a másik kézben a baseball-ból ismert fogással akár négy pogácsát is meg lehet tartani. Lapátkezűek előnyben. (3/5)Társaság: Idősebb átlagéletkorú művésztársaság, akik láthatóan képben voltak Ézsiás István művészetével, és néhány fiatal, akik próbáltak nem beszorulni egyik fémszoborba sem. (2/5)
Beszéd: Nagyon kellemes hanggal előadott méltatás, kisebb történelmi kitérők, és elhangzott a "modernizmus gólerős csapata" kifejezés is. Nem volt túl hosszú, de inkább a hanghordozás miatt tetszett az első bor után. (3/5)
Hely: Ez a másik véglet, amikor gagyi fűrészporos tapéta helyett málló téglafalak koszolnak össze mindent a pincében. Lehet, hogy ez volt a koncepció, de szerintem jól bevilágított, modernebb környezetben nagyobbat ütnének a modernista szobrok. (2/5)
Egyéb: Az arc modernista cuccokkal foglalkozik, sokminden Lichtenstein-színekben úszott, de megvolt benne a csí. Azért a bicikliküllőknek támasztott fémszalag-halom csúnya és veszélyes dolog. (3/5)
Kaja, pia: Háromféle szikkatag, de habcsók méretű pogácsa, ami a beszéd végére már el is fogyott. Ha a beszéd előtt lehet rabolni, akkor elzüllik az egész, már elmondtuk párszor. A bor jó volt, Szekszárdi Vízöntő Cuvée, ami cabernet sauvignon és kékfrankos házasítás eredményeképpen egy alacsony savtartalmú, de a cabernet testére alapozott bor. Ezt nem tudjuk megerősíteni, de kellemesen becsíptünk. (3/5)
Hely
Kaja, pia: Még a blog indítása előtt jártam egyszer a kArtonban, és már akkor is lenyűgöztek, de most igazán kitette magukért. Nagy lavórokból dobozos üdítőket lehetett vételezni szívószállal, a galéria közepén álló kerek pultról pedig kifogyhatatlanul ömlött a jó bor, végig üvegpoharakból. Kajának boltos aprósüteményt szolgáltak fel, de nem is ez a lényeg, hanem, a legendásan finom daubneres pogácsák, amikkel nem lehet betelni. Igazán tarthatnának naponta megnyitókat. (5/5)
Beszéd: Korrekt, többszereplős megnyitó volt, nem húzták el, de a nagy öregek dícséretén túl nem nagyon mentek. Egy-két anekdota beférhetett volna. Viszont lehetett előtte és utána is fogyasztani, és nem fogyott el semmi. (3/5)
Kaja, pia: Nem jutok szóhoz. Vagy elírták a megnyitó időpontját, vagy ennyire profikkal volt dolgom, de mire odaértünk hétkor, már mindent megittak, csak két majdnem üres borosüveg árválkodott az asztalon pohár nélkül. Kaját egyáltalán nem láttam. Mivel ennek a blognak csak ez a lényege, ezért további tartózkodásom okafogyottá vált. (0/5)
Kaja, pia: Amint beléptem rögtön megdobogott a szívem a nagy terem végében terpeszkedő asztaltól, hívogatóan ücsörögtek egymás mellett a borok és a pezsgők. Profi sáskaként sikerült mindenből inni, a vörös első eresztését dizájnos üvegpoharakban adták, és finom is volt, aztán a félszáraz pezsgő csalódást okozott. Nem tudom miért májkrémízű minden pezsgő ami nem száraz. A sokkot végül sikerült egy jó kis fehérborral, majd zárásként egy újabb vörössel oldani, egészen a szalonspiccig, de ezeket már műanyagpohárban adták. A kaja csalódás volt, mert boltban kapható előrecsomagolt sós sütemények voltak, az a fajta porállagú cucc, ami elpusztíthatatlan nyálkát képez az íny és a fogsor között. Ha már nem akarnak rendes háromszögszendvicseket, legalább vegyenek pogácsát. (3/5)
Hely: Körülbelül ugyanazt lehet elmondani a VAM Centerről, mint a Művészetek Palotájáról. Nagyon jól néz ki, modern, tágas, lehet parázni az üvegpadlón, meg egyébként is, egy kortárs múzeumnak kábé így kell kinéznie. Attól elvonatkoztatnék, hogy itt mennyire van szó rongyrázásról, ehhez semmi közöm, mert nem az én pénzemből csinálták. (5/5)
Kaja, pia: A pogácsa szikkadt volt, elég kevés, de nagyon finom. Bornyitogatást a vendégek végezték, egy nagylelkű művésztől nagy pohárral kaptam. Kicsit furcsa ízű volt, ami nekem jutott, lehet, hogy erre mondják azt, hogy dugós, de a sommelier elkavarodott a nagy tömegben. (3/5)
Hely: Egy nagy terem nagy kirakattal, és két kisebb szoba, az elképesztő mennyiségű képtől alig látni a falat. Előnye, hogy egymás hegyén-hátán sorakoznak a galériák mellette és a Ráday kellemesebb felén van. Ja, és van mosdó, amit eddig sehol sem láttam. (3/5)
Kaja, pia: A puccos elitművészethez mérten adták meg a módját a kiszolgálásnak és az etetésnek. Egyenruhás hostessek álltak az ajtóban pezsgővel és citromkarikás ásványvízzel, próbáltam is minél több Törleyt bedönteni, de a nagy tömeg és az álmosító beszédek miatt csak kettőig jutottam, de ez is elég volt éhgyomorra az enyhe szalonspicchez. Hetyke háromszögszendvicsek helyett azonban pattogatott kukoricát tettek ki az asztalokra, ami vicces tömegjeleneteket eredményezett szóródó kukoricákkal és mozitermes érzéssel. Lehet, hogy a téma miatt ez volt a koncepció, mégis éhes maradtam. (3/5)
Hely: Mivel nagy kedvencünk a Művészetek Palotája, különösen az Üvegterem azokkal a hatalmas lelógó lámpákkal, ennél nem is tudunk eszményibb helyet elképzelni egy kiállításmegnyitónak. Na jó, tudunk, de ebben a műfajban egyértelműen ők a királyok - persze könnyű a mi pénzünkből frenkinek lenni. (4/5)
Kaja, pia: Műanyagpoharak bő háromnegyedig töltve, amitől sokkal jobb kedvre szoktam hangolódni. Kaja egyáltalán nem volt, de ez egy idő után fel sem tűnt. Csak vörösbor volt, de az jó sok, és fincsi. (3/5)
Hely: Kimondottan jó környéken van a Godot, még egy goás fodrászhoz is felugorhatnék, ha kedvelném az ilyesmit. A lenti étteremből jó szagok és morajlás szivárog, a közeli Castro pedig a mindig kiváló B-tervet kínálja. A galéria két szintes, az alsó részen lehet bámészkodni a korábbi cuccokra, felül meg az aktuális hiszti megy. (4/5)