Kaja, pia: Műanyagpoharas finom vörösbor, vizek és narancslé, és isteni kifogyhatatlan minipogácsa volt a menü. Örömmel láttam újra a kedvenceim, a profi néniket, és ellestem egy új trükköt is: szélesen gesztikulálva kell betámadni párban az asztalt, két kézmozdulat közben egy pogácsa a zsebbe, míg a másik kézben a baseball-ból ismert fogással akár négy pogácsát is meg lehet tartani. Lapátkezűek előnyben. (3/5)Társaság: Idősebb átlagéletkorú művésztársaság, akik láthatóan képben voltak Ézsiás István művészetével, és néhány fiatal, akik próbáltak nem beszorulni egyik fémszoborba sem. (2/5)
Beszéd: Nagyon kellemes hanggal előadott méltatás, kisebb történelmi kitérők, és elhangzott a "modernizmus gólerős csapata" kifejezés is. Nem volt túl hosszú, de inkább a hanghordozás miatt tetszett az első bor után. (3/5)
Hely: Ez a másik véglet, amikor gagyi fűrészporos tapéta helyett málló téglafalak koszolnak össze mindent a pincében. Lehet, hogy ez volt a koncepció, de szerintem jól bevilágított, modernebb környezetben nagyobbat ütnének a modernista szobrok. (2/5)
Egyéb: Az arc modernista cuccokkal foglalkozik, sokminden Lichtenstein-színekben úszott, de megvolt benne a csí. Azért a bicikliküllőknek támasztott fémszalag-halom csúnya és veszélyes dolog. (3/5)
