Ingyenpia

Kaja, pia: Legalább 5 féle pogácsa, és rácsos tetejű Fornettis pékáru, ami frissen kimondottan kellemes. Pár flaska bor, amiből a durcásabb Vittulás lány csurig töltötte a poharakat, felrúgva az összes hüje etikettet. Gyümölcslevek, és ásványvizek is kerültek a gyermekeknek. (4/5)

 

Társaság: Jót tett az ausztrál tematika az összegyűlteknek, kisebb tömeggé dagadtak a színes ruhákat még mindig mélyen elutasító érdeklődők. A legnagyszerűbb dolog történt meg, amiről a magamfajta álmodik: elkaptam egy hasonszőrű hiéna-párt, akiknek korukból fakadó tapasztaltsága a padlóig nyűgözött le. Nemhogy szalvétát és dobozt is hoztak a javak biztonságos hazaszállítása miatt, de hazai dobozos sört kortyoltak az üvegpohárkákból: bombasztikus! (4/5)

Beszéd: Szöszke angol srác, egy bölcsész külsejű szimpi csaj, egy hosszú szőke hajú ausztrál idős jócsaj. A középső lány nagyon választékosan fordította a nagykövetné tökéletesre sikerült kiállításmegnyitósdiját. Frappáns volt, szexis, informatív, és a gyáva objekt szó egyszer sem szerepelt. (5/5)

 

Egyéb: Az öreg ausztrálokban aztán van kraft. Sally Robinsontól egy fasza szitanyomat gyerekekkel, emukkal és a nagy vörös heggyel, Denis Clarke-tól néhány absztrakt (nem rajongok az ilyenekért, de a színek jók voltak), de a kiállítást amúgy Jonathan Dell szürreális tájképes csendéletei uralták, aki nem tudom megkapta-e már az ausztrál Dalí jelzőt, de tőlünk nem fogja, mert annyira jó. (4/5)

Kaja, pia: Végre! Jó sok kis szendvicske, már előre kitöltött fehérbor, vörösbor, üvegpohár, mogyorós-tejcsokis kekszek, lekváros linzerek, víz, szalvéta. Ennél márcsak a legelső Formában tartott kiállítás felhozatala volt pazarabb, de a falatokból ott sokkal kevesebb volt. (5/5)

Társaság: Sok fiatal, kevés bőrnadrágos néni, jó csajok, és helyes fiúk. Sokan cigiznek, így a társalgás az utcán zajlott, ami engem nem is érdekelt, és a hely is több volt. Megjelent az előző kiállításon is feszengő tévés, de nem okozott riadalmat. A raktárként használt irodába be lehetett menni, ott egy pénzkazettából gyűrögett ki és vissza valamit egy férfi és egy gyerek. (3/5)

Beszéd: Igazán tapraesett menyecske benyomását keltette a beszédet tartó lány, ami megkönnyített a túlélést. Ha beszerezne egy cilindert, és egy sétapácát, egész eredeti karakter lehetne a művtörisek között. Elmondta, hogy a szem és a fül minek a szimbóluma, de nem figyeltem, mert akkor még aggódtam, hogy elfogynak a szendvicsek. (2/5)

Hely: Van tévé, és számítógép, meg polcokon elvihető katalógusok, amiket ott is lehetett hagyni. Nagy üvegfelülettel nyílik az utcára, ami felé szorult helyzetben lehet tekingetni. Közel van az Iguána, pedig borra nem szabad sört inni, és stabilan vannak családias tüntetők, és jó a közlekedés is. (4/5)

Egyéb: Még jó, hogy be lehetett menni az irodába, ahol a srác korábbi képei hevertek a földön, azok egész eredetiek. A mostani festmények gyorsan készültek, kár hogy kapkodni kellett, de szép színesek néhány helyütt. Multimédiás fiataloknak ment valami filmje a tévében összművészetileg. Egy negyedórás önmarcangoló kungfumetafora és néhány egyperces cucc, rég láttam ennyire jókat tejcsokis keksz mellé. (3/5)

Kaja, pia: Kaját nem láttunk, de Teleki borok voltak, amit szeretünk. Sajnos inni nem tudtunk, mert most találkoztunk a kiállításturizmus legdurvább formájával. Már a megnyitóbeszéd alatt olyan durva tömeg gyűrődött fel a pult elé, hogy közelharc nélkül lehetetlen lett volna javakhoz jutni, úgyhogy gyorsan távoznunk kellett, és szégyenszemre pénzért vettünk alkoholt. (1/5)

Társaság: Akik a kiállítás és a megnyitó miatt jöttek, azok pozitív rezgésekkel hallgatták a beszédet, de eközben a bejáratnál nagy rakás hangoskodó, síró kisgyerekes tornyosult fel, akiktől a perifériára szorultak egy szót sem hallottak. Persze a bunkóbbja jutott így hamarabb a piához, ami a helyzet eszkalálódásához vezethetett, de a katarzist már nem vártuk meg. (2/5)

Beszéd: Azért megéri a beszédet is hallgatni, ha olyan híres fotósok vagyunk, mint Szilágyi Lenke, és meg tudjuk kérni Konrád Györgyöt, aki csodálatos orgánummal, tök érdekesen és szimpatikusan beszél. Nem megy bele a művtöris bugyrokba, úgy beszél, mint aki megnézi a képeket és elmondja amit gondol, nem egy generátorból húzza ki a faszságokat. Papír nélkül, kontaktusban a közönséggel, pohárral a kézben, ötös. Kár, hogy a végét elnyomták a hangoskodók. (5/5)

Hely: Szépen összerakott, tiszta galéria, de látszik is rajta a pozicionálás. A helyzeti előny egyben átok is, mert az utcáról betévedők a slepp bunkóbb felével kinyírják az élményt. Talán egy nagy ipari szalagfüggöny kellene az előtér és a kiállítás közé. (3/5)

Egyéb: Bár nem értem az archív pigment nyomat, és a krómbromid vagy milyen zselé kifejezéseket, de a képek faszán néznek ki. Sok portré, régiek és újak, a falamra nem tenném ki, de elit magazinokban és nagy képes albumokban csak ilyeneket szabadna használni. A Halász Péteres meg tényleg zseniális. Konrád György megdícsérte a művésznőt, amiért nem adja olcsón őket, hát nem is. (3/5)