Kaja, pia: A puccos elitművészethez mérten adták meg a módját a kiszolgálásnak és az etetésnek. Egyenruhás hostessek álltak az ajtóban pezsgővel és citromkarikás ásványvízzel, próbáltam is minél több Törleyt bedönteni, de a nagy tömeg és az álmosító beszédek miatt csak kettőig jutottam, de ez is elég volt éhgyomorra az enyhe szalonspicchez. Hetyke háromszögszendvicsek helyett azonban pattogatott kukoricát tettek ki az asztalokra, ami vicces tömegjeleneteket eredményezett szóródó kukoricákkal és mozitermes érzéssel. Lehet, hogy a téma miatt ez volt a koncepció, mégis éhes maradtam. (3/5)

Társaság: Ezer ember, hírességek, szépruhás filmszakosok és gyűrött inges filmesek légiói. Szerencsére a valóság is betüremkedett egy sáskacsalád formájában, akik rövid hezitálás után magukhoz ragadták a popcornos lavórunkat és kacarászva beterítettek néhány négyzetmétert kukoricával. A kiállításon aztán mindenki kedvére elemzett, verbális objektek repkedtek a csendben műélvező tömegben. (3/5)

Beszéd: Az első üzenetet papírról olvasta fel egy LUMÚ-s hölgy, annak legalább volt köze a dolgokhoz. A felolvasás miatt elég sokat veszített az élvezeti értékéből, bár ezért ő előre elnézést kért. Forgács Péter megragadta az alkalmat, hogy üzengessen kicsit a múzeum új igazgatójáról döntő potentátoknak, ami biztos fontos volt, de bennünket annyira nem érintett meg, aztán a végére már nagyon cinikussá vált, az utolsó mondat színezete pedig teljesen érthetetlen volt. "Akkor érezzék magukat - hogy is kell mondani? - jól." (2/5)

Hely: Mivel nagy kedvencünk a Művészetek Palotája, különösen az Üvegterem azokkal a hatalmas lelógó lámpákkal, ennél nem is tudunk eszményibb helyet elképzelni egy kiállításmegnyitónak. Na jó, tudunk, de ebben a műfajban egyértelműen ők a királyok - persze könnyű a mi pénzünkből frenkinek lenni. (4/5)

Egyéb: Olvastam a Filmszemlén a Fliegauf film(ek)ről, jó bealvós cucc egyben levetítve, így darabokra szétszedve viszont egészen élvezhető. Faszán néznek ki a képek, és elég két percig nézni egyet, aztan továbbállhatunk. Voltak erős és érthetetlen darabok is, az én kedvencem mégis a legelső minimál installáció, a hologramként vetülő csaj a fotelban, olyat szeretnék otthonra is. Azt hiszem Laurie Anderson, de nem biztos. Mindenesetre lehet, hogy visszamegyek, mert a Wood&Harrison videókat végig kellene nézni. (3/5)