Kaja: Isteni volt a sajtos rúd, nagyon jó ötletnek tartom, hogy párban voltak összesülve, így egy mozdulattal rögtön kettőt lehetett szerezni. Egyértelműen ez volt a kiállítás csúcspontja. Elsőre édesnek tűnő, inkább félédes bor, nem volt finom egyáltalán, pedig egy kicsivel jobb minőség feldobta volna a sajtos rudakat. (2/5)
Társaság: Úgy tűnik főként barátok és ismerősök voltak, akik bizonyára értették, hogy miről van szó, különben többen kérdezgették volna a művészt, hogy mégis mit akar. A hangulat eléggé nyomott volt. (1/5)
Beszéd: Ha a megnyitónak az a dolga, hogy megértsünk valamit a művész késztetéséből, esetleg megismerjük egy kicsit, akkor az egyik legrosszabb beszéd volt valaha. Ha az a dolga, hogy üres és érthetetlen művtöris lózungokat puffogtasson valaki, akkor tökéletesen sikerült. Azóta is kíváncsi vagyok, hogy a művtöris képzésben van-e retorika óra, mert ha nincs, akkor talán el kellene gondolkodni a bevezetésén. (0/5)
Hely: A Dorottya-galéria elégge uncsi hely. Értem, hogy egy galériába csak nagy fehér falfelületek kellenek, de azt sose értettem, hogy a magyar kiállításokon egy földön fekvő műtárgyhoz miért vezet mindig a parkettán kígyózó koszos narancssárga hosszabbító. Tökre illúzióromboló. (1/5)
Egyéb: Kurvára nem értettem a kiállítást, egyáltalán nem jött le, hogy mi mit akar ábrázolni. Egy interaktívnak tűnő, kurvára nem interaktív sötét kiállítás volt. (0/5)
