Kaja, pia: Egy nagyon kedves néni már a belépéskor finom vörösborral kínált, isteni házi meggyes sütemény és sajtos pogácsa meresztette a szemét a kosárkákból. Később előkerült egy kétliteres műanyagflakon őszinte félédes házi fehérrel, az nem ütött annyira, mint a vörös, de a mennyiség valamennyire kárpótolt. Jó taktikával próbáltam maximalizálni a fogyasztást, de a pogácsák túl korán megadták magukat. (3/5)Társaság: Kissé belterjesnek tűnő csapat volt, a művészet nagy kérdéseit boncolgatták négyfős csoportokba csomozódva. Lányok alig, az átlagéletkor negyven felett. Az idősödő művészek és esztéták szinte összes klasszikus hajviseletét és öltözékét megtaláltam a bőrnadrágtól warholig. (2/5)
Beszéd: Nem tudom, ez itt így szokás-e, de stúdiószínházasan váratlan fordulattal két méter magasan, a képeket tartó fal tetején jelentek meg a Hölgy, Művész és az Esztéta, majd egy frappáns elemekkel tűzdelt, megfoghatatlan felolvasás következett, amiből csak az utolsó mondat maradt meg, de az se sokáig. Furcsa, amikor egy ilyen beszéd végén az jön, hogy a művészet nem tűri a belemagyarázást. Hahaha. (2/5)
Hely: Aprócska galéria, művészmódra bent is lehet dohányozni, ami kár, egyébként puritán, koszosfehér meszelt fal, jó nagy kirakattal. Legalább jó helyen van. (2/5)
Egyéb: Berlinben egy nap alatt fotózott tizenkét kép egymás mellett, egy kockára többször fotózva, kézzel nagyítva, klasszikus meló, amit ma már fotoshoppal fél óra alatt meg lehet csinálni. De itt ugye nem az a lényeg, hanem hogy ez igazi kézi meló és van valami konceptuális körítés is mögötte. Némelyik kép nagyon jó is, kár, hogy ilyen kicsik, dupla ekkorában nagyobbat ütne. (3/5)
