Kaja, pia: Már az elejétől lehetett fogyasztani, ittam vöröset, az finom volt, de nem volt pogácsa, sőt, nagyon gyorsan elfogyott a bor is. Másrészt nem szabad beszéd előtt megnyitni a csapokat, mert akkor nincs meg a megdolgoztamérte-érzés, és nem is ér annyit a szalonspicc. Egy dupla pohárkészletre azért futhatná az osztrákoknak, tízféle pohárba merték a bort, ez ilyen helyen nem ildomos, és kész. (2/5)

Társaság: Az elején még furcsán kavarogtak az emberek, aztán hirtelen túl sokan lettek, a végén már a szokásos rosszgalériás fless volt, tömörödés az ajtóban, klausztrofób menekülés, vérzivatar. Újra láttam művirágos lányt. Műszeres méréseink szerint a Mű-vész pincében látott dekadensebb arcok másolói mocorognak itt a Liszt Ferenc tér környékén, csak gazdagabb és nem dekadens kiadásban. (2/5)

Beszéd: Konkrétan nem volt beszéd, pedig most tényleg érdekelt volna hogy áll össze ez az egész, de végülis mindegy, legalább nem tudta elnyújtani. (Azt észrevették, hogy mindenki elnyújtja? Kiszámoltam, hogy max öt perc az ideális megnyitó, azon túl már bárki bármit mondhat, az szenvedés. De nem bírják ki. Objekt! Objekt!) (1/5)

Hely: A flancos térről kapucsengővel lehet bekommandózni, mérsékelt előtér aztán három nagy terem. Sajnos csak az előtérben tudták megoldani a kivetítést, ami egy bizonyos projekt bemutatását egy minimális méretű ismerőshalmazra korlátozta, amit a ki-, és belépők folyamatos cserélődése zavart. (2/5)

Egyéb: Nagyon okos kínaibevándorlós társasjáték német akcentusos fiúval, fehérturulos mondanivalós festmény, CBA-ABC rácsodálkozás képekben, vontatott videó múltontöprengéssel, és egy igazán kiváló, szép nagy kacsintósvonalzó-technikás kép. Szerettem volna utólag is némi információt szerezni a kiállításról, de a Knoll Galéria oldalára ráférne némi kalapálás. (2/5)