Kaja, pia: A Chinese Characters stabilan hozta a formáját, elképesztő mennyiségű bor volt, finom vöröset és rozét próbáltunk. Pogácsaforma csak kettő volt most, erre legközelebb figyelni kellene. Cserébe legalább friss és ropogós. (3/5)Társaság: Jól megtelt a hely a kezdésre, de az igazi meglepetés a beszéd után jött. Körülbelül kétszer cserélődött a tömeg a galériában, az utcára lépve pedig egy kisebb tüntetésnyi ember dohányzott, és még akkor is érkeztek amikor elmentünk. Vagy Pacsika Rudolf ekkora sztár, vagy a CC híre ennyire jó (arra gondolni sem merek, hogy a mi aknamunkánk is odacsábított sokakat), mindenesetre jó volt látni a kaotikusan örvénylő szomjas tömeget. Az igazi meglepetés a nyugdíjasok elmaradása, ezt nem tudom mire vélni, talán valami nagyszabású rendezvény volt valami hetedik kerületi művházban. (4/5)
Beszéd: Ez is a jobb megnyitók közül való volt, értelmetlen elemezgetés helyett inkább kedélyes, csipkelődő beszélgetésbe torkollott, aminek sok értelme nem volt, csak annyi, hogy kiderült, Pacsika elég jó arc lehet. (4/5)
Hely: Képekhez nagyon jó, de szobrokhoz és installációkhoz már kicsi a hely. Töbször láttuk, ahogy megtapossák a pelenkákkal összeragasztott habszivacsmolekulát, a videóvetítéshez pedig elég körülményes volt odaférni, cserébe nem volt hosszú. Még jó, hogy az egyensúlyszobor nem dőlt rá senkire, mondjuk azt egész végig öntestével védte a művész. (3/5)Egyéb: Nem ismertem Pacsika Rudolf munkásságát, de humoristaként és festőként jobban meg fogom jegyezni. Elsőre csak mosolygtam a terem közepére összehozott habszivacsszörnyön, de ha lesz alapanyagom énis kipróbálom, csak ki ne dobja a takarítónő. A videó jó volt, és a képek közt is akadt néhány igazán szórakoztató, és csak ez a művészet lényege, nem más. (3/5)
