Kaja, pia: Kifejezetten jó borok voltak, sajnos ők is elég rossz logisztikával helyezték el a keskeny folyosóra a pultot, viszont üvegpohárban osztanak. Kaja semmi, de ez a közönség úgyis továbbmegy valami puccos étterembe vacsorázni. (2/5)Társaság: A közönség fele angolul beszélt és mindenkinek nagykövet vagy unatkozó nagykövetfeleség feje volt. Többükről el tudom képzelni, hogy vásárolni is fog egy lepedőnyi méretű egymillásat a bank előterébe. Olyan furcsán belterjes volt az egész, aztán a rutinos slepp pont a beszéd végére özönlött be, mikorra jól kiszellőzött a bor. (2/5)
Beszéd: Nem szeretem az ilyen papírról monoton felolvasós arcokat, gigantikus ívű, teljesen érthetetlen körmondatokat mormolnak tíz percen keresztül, és nagyon rossz jel, ha már a művész is a borok felé tekint. Úgy emlékszem egy francia közmondás köré volt kerekítve a sztori, de hogy honnan hova, az a monotonitás banki szférákba emelkedő visszhangjába zárva ragadt. (1/5)
Hely: Frekventált, polgári helyen fekszik a Deák Erika galéria, ha majd visszatérünk talán jobban meg tudjuk ítélni, hogy itt tényleg minden a jólszituált vevők és a kezük alá dolgozó művészek összehozására van-e kihegyezve. Persze egy galériának ezis a dolga, ha a megélhetésre játszanak, és ki nem? (2/5)
Egyéb: Ghyczy Dénes színes üveglapokat és prizmákat tart az alanyok elé, aztán a szétesett képet megfotosopolja és jó nagyban megfesti. Csak üdvözölni tudom a technikát, de valahogy benne volt az egészben a láttam-már-valahol érzés. Egy egymillásat azért vennék a bankomba, hogy összezavarjam kicsit a nagytőkéseket. (2/5)
Kaja, pia: A legjobb pogácsák voltak, amiket az utóbbi időben ettem és itt már jófajta bor járt mellé. Ha nem rabolták volna le olyan gyorsan az asztalt, talán még többet foglalkoztam volna azzal az egy képpel ami tetszett. (3/5)
