Kaja, pia: Végre! Jó sok kis szendvicske, már előre kitöltött fehérbor, vörösbor, üvegpohár, mogyorós-tejcsokis kekszek, lekváros linzerek, víz, szalvéta. Ennél márcsak a legelső Formában tartott kiállítás felhozatala volt pazarabb, de a falatokból ott sokkal kevesebb volt. (5/5)Társaság: Sok fiatal, kevés bőrnadrágos néni, jó csajok, és helyes fiúk. Sokan cigiznek, így a társalgás az utcán zajlott, ami engem nem is érdekelt, és a hely is több volt. Megjelent az előző kiállításon is feszengő tévés, de nem okozott riadalmat. A raktárként használt irodába be lehetett menni, ott egy pénzkazettából gyűrögett ki és vissza valamit egy férfi és egy gyerek. (3/5)
Beszéd: Igazán tapraesett menyecske benyomását keltette a beszédet tartó lány, ami megkönnyített a túlélést. Ha beszerezne egy cilindert, és egy sétapácát, egész eredeti karakter lehetne a művtörisek között. Elmondta, hogy a szem és a fül minek a szimbóluma, de nem figyeltem, mert akkor még aggódtam, hogy elfogynak a szendvicsek. (2/5)
Hely: Van tévé, és számítógép, meg polcokon elvihető katalógusok, amiket ott is lehetett hagyni. Nagy üvegfelülettel nyílik az utcára, ami felé szorult helyzetben lehet tekingetni. Közel van az Iguána, pedig borra nem szabad sört inni, és stabilan vannak családias tüntetők, és jó a közlekedés is. (4/5)
Egyéb: Még jó, hogy be lehetett menni az irodába, ahol a srác korábbi képei hevertek a földön, azok egész eredetiek. A mostani festmények gyorsan készültek, kár hogy kapkodni kellett, de szép színesek néhány helyütt. Multimédiás fiataloknak ment valami filmje a tévében összművészetileg. Egy negyedórás önmarcangoló kungfumetafora és néhány egyperces cucc, rég láttam ennyire jókat tejcsokis keksz mellé. (3/5)
