Társaság: Huncut idősek, kevés művészfejű harmincas, utóbbiak a művész fiának ismerősei talán. Szafarikalapos bőrkesztyűs feszített arcú izgága dámanéni, meg az Erzsébet királynő hasonmás barátnője 40 éve nem találkoztak egy másik fitt asszonysággal, nagy volt az öröm. A hosszanti csíkos műszál blúzokba bújt nők a natúr fejkendős lányokat méregették, nem értem, hogy minek. Volt egy kalitkás sárga madár, de neki elfelejtettem a nevét. (3/5)
Beszéd: Dr. Szinyei Merse Anna tartotta a megnyitót, aki főleg azon siránkozott, hogy méltatlan Gross elfeledése, meg úgy ahogy van keresű ez a kor. Azt én nem tudom, hogy az öregedés ilyen nyűgös, vagy Anna csak szereti a romantikát. Elég nyújtott, de változatos szókinccsel menedzselte a pici kedves öregapónak tűnő Grosst, a fiatal Gross új galériáját, meg mondott talán valami poénfélét is. 6-7 perc táján a sötét képek végét megtapsoltuk. (3/5)
Hely: A Fővám tér környéke Budáról korai indulással sétával megközelíthető, a Kálvin tér és Ráday utca marha közel van. Ha sikerül sokat inni, akkor a Castro is közel van. A galéria új, egész pofás, világos, meg minden. Ha kicsit korábbra tennék a megnyitót, még a piacra is be lehetne ugrani. (5/5)
Egyéb: Gross Arnold egy szép kacskaringós-színesceruzás lelkű végtelen türelmes, aprólékos mesterember. Nem vagyok oda az ilyesmiért, de az eredeti rézkarcok irtó jól néznek ki, még damilkeskeny rovátkás csontváz is volt valamenyikben. Kislányok szobájába tapétának tökjó lehet, szépek a színek is. (4/5)
Kaja, pia: Ide már régóta a daubneres kaják miatt járok, és levert a víz amikor megláttam, hogy ezek a pogácsák nem azok a pogácsák. Megkóstoltam, szárazabb volt, kisebb is, bár nem éppen rossz ízű. Megnéztem a csomagokat, az Európa kávéházból jöttek, valaki azt súgta a fülembe, hogy ott bizony száz forint egy ilyen pogácsa, és ez nagyon elit cucc. Innentől kicsit jobban ízlett, de kérem vissza a régit. Voltak bolti csomagolt aprósütemények, de azokat utálom, és volt sok bor üvegpohárból, bár a vörös gyorsan elfogyott. (3/5)
Kaja, pia: Több hullámban érkezett spenótos táska, ezt korábban Fornettinek hittem, pedig Princess márkájú. Volt hájastésztás puha sajtos rudacska, meg svábkiflinek nevezett rétegelt édes diós aprósütemény. A kisalakú pogácsából egy felet lapátoltam be, de hányásíze volt. Három pohár vörösborral feljebb kis expedíciókat indítottam a spenótos párnácskák felszabadításáért. Kevés üvegpohár, sok műanyag, vaskos mennyiség. (4/5)
Kaja, pia: Csak bor volt (megint), a Godot-nak nem erőssége az etetés, pedig a vendégkönyvben találtam egy olyat, hogy milyen jó a konyhájuk. A borból a vörös finom volt, a fehér viszont kicsit félszárazba hajló, műanyagpohárból, de legalább jó sokat lehetett inni. Rozét már nem kóstoltam, nem illett a sorrendbe. (3/5)
Kaja, pia: Egy-egy tálcányi félig töltött pezsit hozott két ropogósra bioláriumolt hoszteszleány, a többi szesz már a forrásnál felszívódott. Jobb időket látott kisnyugdíjasok pusztítottak, taroltak, lapátoltak, spejzoltak, erre én tipródtam kicsit, aztán már az ajtónál találtam magam. Egy tegnapi pogáncsát sikerült összenyálazni, nem nagy élvezettel. (1/5)
Kaja, pia: Szépen szortírozott üvegpoharakban tökéletes hőfokra hűtött száraz fehérbor. Kár, hogy nem volt szóda, jót lehetett volna fröccsözni. Viszont nagyon sok volt belőle, bőszen jártam rá, és mindig volt még egy palack. Volt kétfajta pogácsa, az annyira nem jött be, kicsit száraznak éreztem. (4/5)
