Kaja, pia: Csak bor volt (megint), a Godot-nak nem erőssége az etetés, pedig a vendégkönyvben találtam egy olyat, hogy milyen jó a konyhájuk. A borból a vörös finom volt, a fehér viszont kicsit félszárazba hajló, műanyagpohárból, de legalább jó sokat lehetett inni. Rozét már nem kóstoltam, nem illett a sorrendbe. (3/5)Társaság: Főleg a művészek és a galéria emberei voltak, de sok fiatal is, akiket érdekes módon mindig csak itt látok. Csodálatos pillanatokat szereztek a műgyűjtők, akik drága öltönyökben vigyorogva feszítettek és nagyon büszkén nézegették a kiállítást. (3/5)
Beszéd: Először meghűlt bennem a vér, mert megint egy lapról felolvasott halálszáraz művtöris beszéddel kezdtek. Továbbra is erős fenntartásaim vannak a beszélő művészettörténészekkel szemben, és ez nem nagyon akar változni. Viszont utána egy srác gitáron belekezdett egy negédesen pocsék dalba, ami a végére zseniális stílusparódiába torkollt és megmentette a megnyitót. (4/5)
Hely: Semmi sem változott a Godot-ban, kicsit már porosak a kavicsok a kirakatban, és most le volt zárva az alsó rész egyik fele, ahol egy videoinstalláció van. Azt nem tudom miért nem lehett megnézni a megnyitó előtt/után. (3/5)
Egyéb: Rég láttam ennyire jól összeszedett, magas minőségű kiállítást. Bukta Imre dolgai szinte egytől egyig nagyon jók, a kedvencem a hűtőszekrénybe pakolt szalonnákban lakó miniszánkós installáció volt, ami még akkor is tetszene, ha objektnek neveznék. Pacsika művei továbbra is ott vannak a pszichedelikus asztalosipar nemzetközi élvonalában, a falánccal szétküldött létra majdnem megsemmisítette Szíj Kamilla képeit, de még időben visszafogták a megvadult szerkezetet. A parafadugós szörnyek végig csöndben álldogáltak, de bennük is ott feszült a harci kedv. Arra kíváncsi lennék, hogy a kukoricával beterített szobát (amiben gumicsizmákban hajók úsznak) hogyan tárolja a tréfás kedvű műgyűjtő, és vajon járt-e hozzá macska a pelék ellen. (5/5)
