
Társaság: Korszerűen az utcán beszélgető társulások, punkra nyírt nedvesorrú kutya, pályatársak, idegenek, sokadalom. Csacsogni jöttek, meg parolázni, mert a megnyitó beszéd közepén kezdtek lejjebb dörzsölődni, azután meg elhitték, hogy elfogyott a kaja, és a pia, és mentek vissza bólogatni. A kibontott hajú lányok sajnos nagyon ügyelnek rá, hogy a csinosságukat agykapacitásuk alá tűrjék. (4/5)
Beszéd: Szabó Noémi, a művtörisek és esztéták Kalánka nénije tisztes szakszavakban elmesélte a gyerekeknek, mennyire disszonáns is az élettelen babafejen pihegő méhecske. Alig lehetett hallani a cuki hajlításait, mert a felsősök nem hagytak senkit sem figyelni. (Azért azt megnézném, amikor valami vérengző festő megnyitóján mondja kuncogva, hogy nézd, hogy kanyarodik a belecske!) Öt percbe így-úgy belefért, főleg, mert a fordítás elmaradt. A megnyitomkodás után zumzum és laserdog prüntyögött menő kisbulira optimalizált zenét. (2/5)
Hely: Hamarosan jön a nyáriszünet, kíváncsi vagyok milyen meglepetéssel készülnek őszre a CC-sek. Például tesznek-e sírkőszerű márvány fedlapot a titkos pincekijárat tetejére, vagy marad a gipszkarton. Közel van a Vittula. (4/5)
Egyéb: Énzsöly Kinga nagyszemű babafejekkel nyomul, amik egyrészt saját maga meglepően babafejre emlékeztető babafejére hasonlítanak, másrészt meg a Blythe babákra. A bejárat mellé dugott egy szem kép tetszett, az sokkal progresszívebb volt, mint a többi. A többi szép, de babában azért elég nehéz különlegeset alkotni egy ideje. Verebics Ágnes jobban bejött, a szenvedek és furcsán fotózom magam vonal örök siker a szakmában, és volt is néhány jól eltalált kép, de valahogy furcsa milyen kevés marad meg a fejben másnapra. (3/5)