Kaja, pia: Szépen szortírozott üvegpoharakban tökéletes hőfokra hűtött száraz fehérbor. Kár, hogy nem volt szóda, jót lehetett volna fröccsözni. Viszont nagyon sok volt belőle, bőszen jártam rá, és mindig volt még egy palack. Volt kétfajta pogácsa, az annyira nem jött be, kicsit száraznak éreztem. (4/5)

Társaság: Jó sokan voltak, ahogy néztem főleg barátok, család és kollégák. Rengeteg gyerek, de meglepően jól viselkedtek. Most még az Indexes horda sem zavart, úgy tűnik néha képesek civilizáltan viselkedni, pedig a hírük nem ezt ígérte. A megnyitó után kicsoportos beszélgetések folytak, és még akkor is sokan maradtak amikor leléptem. Külön jó pont, hogy meghívták a képeken szereplő tatabányai arcokat, jó volt látni őket élőben. Autogramosztást nem láttam. (5/5)

Beszéd: Magyari Péter, Barakonyi Szabolcs kollégája mondta a beszédet, és először nagyon meglepett a kommunista pártkongresszusokat idéző öblös, erős orgánuma. Nem tudom koncepció volt-e, vagy inkább az izgalom hozta elő belőle az általánosiskolás reflexeket, mindenesetre jól szórakoztam és a gyerekek sem fakadtak sírva tőle. A beszéd pont hosszú volt egy kicsit, az érdekes kezdés és a frappáns befejezés között volt egy rövid szakasz ahol leült, és már nagyon tekintgettem a gyöngyöző borosüvegek felé, de aztán csak kimászott belőle. (4/5)

Hely: A Dorottya Galéria továbbra is unalmas és fehér, de legalább jó nagy kirakata van, ahonnan szépen látni a képeket. Ezután a kiállítás után renoválásba kezdenek, amit nagy szemekkel és várakozással telve üdvözlök. (3/5)

Egyéb: Barakonyi Szabolcstól már a Family Frostos anyagot is nagyon szerettem, de ez a tatabányai sorozat is ott van nagyon, csak máshogy. Sokat gondolkodtam hogyan lehetne jól körülírni ezeket a képeket, mert az egy dolog, hogy lejön belőle a bányászvárosos miliő, de közben annyira jók a fejek és annyira a Vice magazinba való az egész, hogy speciális meghatározást kell találni rá. Talán a keserédes szocio-divatfotó a legjobb. (5/5)