Kaja, pia: Koncepció, na persze. A kocsmát megnyitották a galéria felé és viszont, de ez a fogyasztás rovására ment. Egy pohár bort lehetett a pultnál elkérni, ami sörre is váltható volt. Na de én nem szoktam egy pohárral inni! És semmi kaja, pedig a jó kis fokhagymás-spenótos Princess puffancsok mindig meghozták a kedvem a duhajkodásra, így sajnos stabilan hazajutottam. (1/5)

Társaság: Kedvesek és szépek, öregek és szexik, pálinkaszagúak és vihorászók, napszemcsisek és töröttüvegben ücsörgők fúziója. Sokan se voltak, és kevesen se, de bárki ment el mellettem, tényleg mindenkinek pálinkaszaga volt. A pálinka az új black! (4/5)

Beszéd: Azzal nagyon itt nem szokott gond lenni, de a műsorral annál inkább. Dadaista felolvasásról suttogtak, így inkább késtem, de ezeket a dadaistákat nem könnyű átejteni. A bevált kétnyelvű kösziszépen meg egy kis sztori után jöttek a dadaisták. Meleg volt, fülledt volt, és sokan feladták, ezért inkább maradtam, és vörösre vigyorogtam magam a Semmi kóruson. A dögös kis bronzbarna teniszező lány volt a korábbi durcás arcú pultos, de ebben a szerepben sokkal interaktívabb volt, ha értik mire gondolok. (4/5)

Hely: Ugyanott van, nem sok mindent sikerült felfedezni azóta. Ha a Vittulás és a Chineset összekötő összes ajtót meg átjárót felnyitnák, fasza kis keringős buli lehetne itt. (5/5)

Egyéb: Nagyon eklektikusra számítottam, mégsem volt az, nem volt jobban szétesve a kiállítás, mint máshol, ha sokan jönnek össze. És sok jó volt. Nagyon tetszettek a Vittulában kiállított cuccok, az álláshirdetés és a porcelánmacskás installáció is, ez utóbbi a kedvencem az egészből. Aztán jó volt az átlyuggatott-világított arc és a másik kedvencem, a kamu vendégkönyv, amibe nem létező kiállítások meghívóit ragasztották csodálatos szövegekkel, hát az nagyon jó volt! (5/5)