Kaja, pia: Az elején rögtön a hátsó szobába tolakodtam, már öreg rókaként szaglásztam a falat nézegetve. Először a nénit láttam meg, amint a szalvétával letakart tányérokról sós rudacskát lopott, de nyitva még csak egy bor volt, amiből még neki sem volt arca önteni, ezért megfordultam, és a szemem egy tálca macskaszar formájú dolgon állapodott meg. Ízlelés után a mandulás-diós belű potyadékok keserűkakaó-porba forgatott sütinek bizonyultak, nyami. Ezeket, mint a beszéd végén megtudtam, maga a művésznő készítette, le a kalappal. Kezd ez a kisállatürülék formájú édesség elharapódzni, de ez most annyira de annyira fincsi volt. A beszéd után tudtam mi fog következni, az egynyári éhezés után úgy eszkalálódtak a nyugdíjasok, hogy esélyem sem volt inni valamit, pedig volt üveges fehér és vörös is. (3/5)

Társaság: Jóravaló árapály hajtotta idős nénik, szégyenlős ovisok és kitüzesedett halántékú eltévedt fiatalok. Nagyon sokan voltak, nagyon sok tétlenül felemelt karórás könyökbe lehetett belecsoszogni. Mondjuk a 2B-ben mindig mindenki a kiállító ezeréves pajtása, a belterjességet csak a szűk nyári hónapok után startra kész megnyitónyugdíjasok oldották. (2/5)

Beszéd: A megnyitóember a művésznő barátja volt, aki egészen kerek és megható beszédet mondott, őszinte vastapssal a végén. A bennem is megfogalmazódó kérdésre, miszerint hogyan készülnek ezek a szövött képek, csak annyit mondott, hogy bele se gondoljunk. (4/5)

Hely: Kánikulás megnyitóra alkalmatlan a galéria amíg nincs légkondi, ventillátor, jégverem, fagyiskocsi vagy hóágyú. (1/5)

Egyéb: Rónai Éva hatalmas szövött képeket készít, amiben elképesztő munka lehet. Mindezt a maga naiv mesekönyves stílusában, ami sajnos engem csak néhol hatott meg jobban, főleg a megtorzult állatok tetszettek. (3/5)