Kaja, pia: Kifejezetten jó borok voltak, sajnos ők is elég rossz logisztikával helyezték el a keskeny folyosóra a pultot, viszont üvegpohárban osztanak. Kaja semmi, de ez a közönség úgyis továbbmegy valami puccos étterembe vacsorázni. (2/5)Társaság: A közönség fele angolul beszélt és mindenkinek nagykövet vagy unatkozó nagykövetfeleség feje volt. Többükről el tudom képzelni, hogy vásárolni is fog egy lepedőnyi méretű egymillásat a bank előterébe. Olyan furcsán belterjes volt az egész, aztán a rutinos slepp pont a beszéd végére özönlött be, mikorra jól kiszellőzött a bor. (2/5)
Beszéd: Nem szeretem az ilyen papírról monoton felolvasós arcokat, gigantikus ívű, teljesen érthetetlen körmondatokat mormolnak tíz percen keresztül, és nagyon rossz jel, ha már a művész is a borok felé tekint. Úgy emlékszem egy francia közmondás köré volt kerekítve a sztori, de hogy honnan hova, az a monotonitás banki szférákba emelkedő visszhangjába zárva ragadt. (1/5)
Hely: Frekventált, polgári helyen fekszik a Deák Erika galéria, ha majd visszatérünk talán jobban meg tudjuk ítélni, hogy itt tényleg minden a jólszituált vevők és a kezük alá dolgozó művészek összehozására van-e kihegyezve. Persze egy galériának ezis a dolga, ha a megélhetésre játszanak, és ki nem? (2/5)
Egyéb: Ghyczy Dénes színes üveglapokat és prizmákat tart az alanyok elé, aztán a szétesett képet megfotosopolja és jó nagyban megfesti. Csak üdvözölni tudom a technikát, de valahogy benne volt az egészben a láttam-már-valahol érzés. Egy egymillásat azért vennék a bankomba, hogy összezavarjam kicsit a nagytőkéseket. (2/5)
