Társaság: A belvárosi bringás csini ifjak, a belvárosi csini ifjakat direkt leöltöző szupercsini ifjak, a megszokott éhes tekintetű hiénák, és komoly úriemberek. Amikor kimentem kicsit fulladozni az egyik performanszból felcsapó műanyagfüsttől, éppen bejött egy nagyobb csini társaság, de tök menőn leléptek, amikor felfedezték az otromba üres üveges tréfát. Egy nő lenyúlta az egyik performansz pingponglabdáját. (3/5)

Beszéd: Az Artpool P60 egyik vezetője egy nyúlánk nő, aki nemigen beszél jól angolul, és ezt nemigen gondolta végig, amikor egy Larry Miller nevű gyanúsan angol arcot kért fel megnyitni. Cserébe bájos üzleti érzékkel minden malőrnél elsorolta, hogy a megvásárolható kiadványban megtalálunk mindent, erre Horst Fux is csettintene egyet. (2/5)

Hely: A Liszt Ferencről nyílik az utca, a Menza mellett kell bekanyarodni, és azonmód felgyülemleni a lejárat előtt. A pince egész nagy, több zuga is van, jól lehet kavarogni és nincs egyenlőre doh. Közlekedésileg megfelelő, közel az egyenlőre hangulattalan Bar Ladino, a hangos Szimpla Kert, a Király utca, a drága Eklektika, Manó, stb. (5/5)

Egyéb: Watts kapott valakitől egy régi anatómia könyvet, és abból dolgozta át ezeket a képeket. Imádom ezt a stílust, nagyon szépek és nagyon betegek, ráadásul hatalmasak a textilnyomatok. Az külön dícséretes, hogy ezek az arcok még a photosohop előtt megcsináltak mindent, amiről azt hisszük hogy azóta találták ki. A megnyitóként előadott miniperformanszok azért arra is rávilágítottak, hogy valakiknek nagyon sok ráérő idejük volt New Yorkban néhány évtizede. (5/5)