Kaja, pia: Csodás érzés újra ingyen inni, ez megédesít mindent. A tavaly begyűrűzött, és mára sztenderd óriásüveges borok a kifogyhatatlanság bódító érzetét keltik, minőségben pedig a prémiumkategóriás benzineskannás borokkal vetekszenek. Próbáltam mindkét színből, a fehér kicsit jobb volt, de nagyon keveset töltöttek. A nénik viszont gyorsan levadászták az egyetlen salátástálban birkózó masnikat, ezért csak néhány neurotikus sósrudacskát tudtam elropogtatni, mérsékelt lelkesedéssel. (2/5)
Társaság: Kioktató házfelügyelő bácsik, fekete kétsoros szövetkabátok, lógófülű néni, pattogós kis nagymamik, egykét színesebb fiatal, pár felkapott képzőművész, naphiánytól elmosódott körvonalú láthatatlan művtöris fiatalemberek. Néhányan kaptak puszit, néhányakat olyan is csak észrevett, akit nem akartak. Közepes létszámú, illdomosan kavargó népség, hiányzott belőlük a bugi. (2/5)
Beszéd: Az indások a pontos kezdés lovagjai, ezt fel is írtam egy gyűrött noteszbe. Rutinból negyedórás csúszással kalkulálva pont a beszéd végére értem oda, ami egy gimnáziumi házidolgozat felolvasására hasonlított. Lehet, hogy az eleje pörgős volt és újraírta a művtörikönyveket, de kisebb kétségeim vannak efelől. Pedig a megnyitó utáni kötetlen kvaterkázás közben egészen emberinek tűnt a hölgy, nem fembotnak. (2/5)
Hely: Az Inda Galéria továbbra sem lett a kedvencem, a polgári házibulihangulat elé komoly akadályokat gördít a bubos tapéta, amitől májrákot kapni ha huzamosan nézzük. Mintha korábban lett volna egy görcsben fetrengő alakot mintázó dizájnbútor, de valószínűleg keverem egy másik tapétás lakásgalériával. Van viszont pult, ahol jól össze lehet tömörülni, és ez összehozza az oroszlánt az őzzel, továbbá szépen fel volt takarítva. (2/5)
Egyéb: Tökjók a Kiss Endrés képek, a Professzort a válsághoz árazva megszerezhetik félmillióért. Rolik Ádám ügyesen tud csillogásokat festeni, szó se róla, üvegeken, zacskókon, megy ez neki. Sajna az egyik képénél elcserélték a feliratot, de lehet, hogy pont ez volt a cél, és ettől már félelmetesen kacskaringóssá válik minden. Sudár Péter kicsit kilógott a sorból, volt néhány távolról fehérlászlós képe, amúgy meg pasztelles, én viszont a színeset szeretem. (3/5)