Ingyenpia

Kaja, pia: Már a megnyitó előtt elkezdtek osztani, de a korábbi VAM-os élményeket is alulmúlták a javak. A Princessből hozták a kaját, a lekváros kifliszerűség még úgy ahogy elment, de a pogácsa száraz volt és leguános tapintású. Aztán jött a második sokk, édes vörösbor műanyagpohárból, amit csak kicsit enyhített az ihatóbb, félszáraz fehérbor. Pénzeséktől sokkal többet várnék, bár lehet, hogy a sáskáknak akarnak üzenni. Rossz üzenet, rossz, rossz! (1/5)

Társaság: Furcsa keveredése volt a Király utca lakóinak. Stílusos fiatalok és répanadrágos művészkezdemények forogtak középkorú és idősebb látogatókkal. Megállapítottam, hogy új arcokkal bővült a pogácsaturizmus, akik profizmus híján testi erővel próbálnak az asztalhoz férkőzni. Majd belejönnek. (3/5)

Beszéd: Majdnem fél órát kellett várni a kezdésre, de megadták a módját, volt sztereó kihangosítás és kivetítő is. Aztán jött Vincze, és újra belekezdett abba amit eddig minden megnyitón elmondott, hogy régen voltak mecénások, azóta minden szar, de most itt vannak ők és segítenek. És persze fájlalta, hogy emiatt is sokan csak fanyalogni tudnak. Ezeket az információkat félig az emlékeimből raktam össze, mert a kihangosítás annyira rossz volt, hogy szinte csak a basszusbrummogást lehetett hallani. Be volt még ígérve Nagy-Bandó András és valami videóperformansz, de nem vártam meg. Talán a lényeggel kellene kezdeni legközelebb és nem az önfényezéssel. (1/5)

Hely: A VAM-ról már korábban leírtuk mennyire jól néz ki, ez azóta sem változott. Nemsokára fellép itt egy ex-Karftwerkes, arra azért kíváncsi vagyok hogyan hangosítják ezt a visszhangos helyet. (5/5)

Egyéb: Három eléggé hasonló stílusban mozgó festő kiálítása volt, az összetartó erő pedig a színek és az értelmetlen formák kavalkádja. Valkó Gyula összevissza színes képeket fest, amiket a sokak által kedvelt vastagon kent, kitüremkedő festékhalmozással fejel meg. A szénrajzai jobban tetszettek, azokat valami pszichológiai kalendáriumba el lehetne adni. Dravicky Ágnes kb ugyanezt nyomja, remekül értékesíthető kávézók, éttermek falaira ez a stílus. Miksa Bálint nagyon aprólékos, talán pointilista vagy milyen képeket csinál, általában egy vagy két színfelületet hoz létre jó nagy méretben, ezért inkább bankoknak javaslom a vásárlást. Nála fejtettem meg a VAM árképzését: volt két ugyanakkora kép, az egyik egyszínű kék volt 980.000-ért, a másikon viszont volt egy kisebb piros színátmenet a kép alján, ami egészen egymillió forintig dobta az árat. (2/5)