Kaja, pia: Kaja nem volt egyáltalán, az ablakba volt kirakva néhány kicsit szénsavas fehérbor műanyagpohárban. Ezután a megnyitó után minimum bélszínes szendvicskéket vártam, de erről majd később. (1/5)

Társaság: Az elején elég kevesen voltak, és mindenki kussban álldogált a nagy, mozgatható falapokra szerelt képek előtt, aztán megérkezett két gyerek és még néhány fiatalka szürke művtöris. Végül egész rendesen megtelt a minigaléria, hogy a maratoni beszéd végére testvériesen osztozkodjunk a maradék oxigénen. Pozitívum, hogy most találkoztam először olyan gyerekekkel, akik tudták mikor kell csöndben maradni. (2/5)

Beszéd: Na ilyet még nem láttam. A bevezető után egy fickó kapott egy teleszkópos autóantennát, és azzal mutogatott a képekre, közben kérdéseket intézett a művésznőhöz, aki türelmesen és terjdelemesen válaszolgatott is mindenre. Mindenzt konkrétan fél órán keresztül, úgyhogy bőven többet tudtam meg a képekről, a motivációról, de még a fotókasírozási eljárásokról is, mint szerettem volna. Annyira bőven, hogy a végén már azokat a képeket is utáltam, amik amúgy tetszettek. A falat vakarva menekültem volna, de megvártam hátha kárpótolnak ezért a végén. Hát nem. Az ilyen információkat inkább nyomtassák ki egy lapra és fénymásolják le, a beszédben pedig méltassák kicsit a művészt, aztán bízzák rám, hogy mi van a képen. De legalább megtudtam, hogy ha valaki egy törölközőt tart a feje elé, az a rejtett portré - hogy a fotós bullshitből is tanuljunk valamit. (0/5)

Hely: A Spiritusz jó helyen van, közel a Deák meg a Castro, és nagyon kicsi. A helyhiányt úgy próbálják megoldani, hogy a régi iskolás lehúzható táblás megoldást használják, aminek az a vége, hogy a képek fele mindig két méter magasan van, és nem látni semmit. Persze, ha egyedül vagyok a galériában akkor biztosan úgy tologatom őket fel és le, ahogy tetszik, de ha tízen nézik, akkor már bonyolultabb a dolog. (2/5)

Egyéb: Hangay Enikőről a maratoni beszélgetés alatt megtudtam, hogy korrektül kitanulta a fényképezést, vágja a szakszavakat és szeret fotózni. Viszont ami tetszett, annak a titokzatosságát vagy érdekességét vagy milyét szinte teljesen elvette számomra, hogy olyanokat is meg kellett tudnom, amik tökéletesen hidegen hagynak, és teljesen elrontják az élvezetet ha már megmondták, hogy hogyan is kell nézni azt a képet. Pedig volt néhány jó. A galéria többi cuccából a virágos szívkeretbe festett meztelen pinup visz mindent. (2/5)