Kaja, pia: Érkezéskor kicsit megijedtem, mert semmi sem mozgott a bejáratnál az asztalkán, csak néhány miniatűr tibicsoki nézegetett kifelé egy bögréből. Aztán a megnyitó után előkerültek a borok, eléggé közepes vöröset ittam műanyagpohárból, pogácsa nem is volt. (2/5)Társaság: A Godot-nak úgy tűnik megvan a saját közönsége, szinte ugyanazokat az arcokat láttam, mint az előző megnyitón. Visszafogottan belterjes beszélgetések, kevés fiatal, néhány hiperaktív idősebb művészféleséggel és egy zavartan kapirgáló, de kedvesnek tűnő kutyával, aki később még egy nagyobb fehér monolitebbé osztódott. (2/5)
Beszéd: Azt mondták, hogy a művész előző két kiállításán - amin nem voltam - megkezdett beszédek koncepciójában folytatódik a történet, amit kívülállóként nem tudtam megfejteni, de a lényeg most az volt, hogy mindenféle költőktől és íróktól összeollózott körtés-gyümölcsös idézetek hömpölyögtek jó hosszan. Sok munka lehetett, de nem voltam megfelelő médium a befogadásra, és ezzel nem voltam egyedül. (2/5)
Hely: Ebben a galériában továbbra is az alsó részen összegyűjtött cuccokat érzem erősnek. Sajnos most is egy rakás kép egymásra volt pakolva, és nem lehet lapozgatni a táblákat, mint a az áruházban a posztereket, pedig de jó lenne. Mellette a Godoban pedig nincs finom csapolt sör, de ez nem az ő hibájuk. (3/5)
Egyéb: Palkó Tibor nagy űrt próbál betölteni a magyar festészetben amikor ráugrik a körte témára. Az aszalódó körte minden stációját ráfestette a képekre, ami technikai szempontból rendben is volt, de az üzenetet amúgy sem szoktam érteni, szóval nézegetésen kívül nem sokra jutottam. A nagyon halvány pasztellszínű képek sokkal jobbak voltak, mintha kimosták volna őket a kispatak fodros vizében. (2/5)
