Kaja, pia: Legalább 5 féle pogácsa, és rácsos tetejű Fornettis pékáru, ami frissen kimondottan kellemes. Pár flaska bor, amiből a durcásabb Vittulás lány csurig töltötte a poharakat, felrúgva az összes hüje etikettet. Gyümölcslevek, és ásványvizek is kerültek a gyermekeknek. (4/5)Társaság: Jót tett az ausztrál tematika az összegyűlteknek, kisebb tömeggé dagadtak a színes ruhákat még mindig mélyen elutasító érdeklődők. A legnagyszerűbb dolog történt meg, amiről a magamfajta álmodik: elkaptam egy hasonszőrű hiéna-párt, akiknek korukból fakadó tapasztaltsága a padlóig nyűgözött le. Nemhogy szalvétát és dobozt is hoztak a javak biztonságos hazaszállítása miatt, de hazai dobozos sört kortyoltak az üvegpohárkákból: bombasztikus! (4/5)
Beszéd: Szöszke angol srác, egy bölcsész külsejű szimpi csaj, egy hosszú szőke hajú ausztrál idős jócsaj. A középső lány nagyon választékosan fordította a nagykövetné tökéletesre sikerült kiállításmegnyitósdiját. Frappáns volt, szexis, informatív, és a gyáva objekt szó egyszer sem szerepelt. (5/5)
Hely: Sokadszorra visszatérve már kezd összeállni a kép, miszerint a kínai írásjeles tábla a galéria nevére utal, szerencsére most élesen el tudtam választani a képektől, és nem zavart be egyáltalán. Kíváncsi vagyok legközelebb mi lesz. A Vittulából érkezni egy ilyen kiállításra jó, egyre pozitívabb a hely fehérre meszelt szelleme. (3/5)Egyéb: Az öreg ausztrálokban aztán van kraft. Sally Robinsontól egy fasza szitanyomat gyerekekkel, emukkal és a nagy vörös heggyel, Denis Clarke-tól néhány absztrakt (nem rajongok az ilyenekért, de a színek jók voltak), de a kiállítást amúgy Jonathan Dell szürreális tájképes csendéletei uralták, aki nem tudom megkapta-e már az ausztrál Dalí jelzőt, de tőlünk nem fogja, mert annyira jó. (4/5)
