Ingyenpia

Kaja, pia: Érett, feszes eprek, ildomosan karcsú, ép banánok, szőlők, almák, barackok. Teljes kiőrlésű magvas puha sajtosrudacskák, szuperfincsi lekváros masnik. Sok. Száraz fehérbor, és száraz vörös. Ezekből kevesebb. Kicsit késtem, ezért egyből rabolni mentem, de a nézelődésből visszatérve csak üres pohársor tátogott. (4/5)

Társaság: Szóval így néz ki a szakma. Sokkal praktikusabb, diszkrétebb társaság, mint a Kreában, boldogan síró anyukák, nyugodt fiatalok. Az amerikai, 60as évekbeli kertvárosból érkező pasztell leányegylet elnököt kevesen öltözték le, erről ment a tagtársakkal a sugolózás. (4/5)

Beszéd: Bár az előszobának tartott üvegkalitkából sikeresen átpárologtam a közösségi folyosóba, a megnyitós arc csak ellenszenvesebb lett. Pedig biztos hallotta már, hogy a kevesebb néha több. Volt aztán felpörgetett eredményhirdetés, taps, ölelkezés, pironkodás. Lehet, hogy lemaradtam az izgalmas felütésről. (2/5)

Hely: Mostmár tényleg ide akarok költözni, nem drágábbak a lakások mint a Király utcánál, töksok a növény, egy csomó kocsma meg külföldi van. A Ponton pórustágulattal létrehozott emberlevese sem tántorít el, egy légkondira azért az öregdiákok igazán áldozhatának. (4/5)

Egyéb: Sok múlt azon, ki milyen témát kapott, a svéd mintákkal nyilván kisebbet lehet tarolni, mint a sci-fi témával. Kedvencem a naplemente-szőnyeg volt, itt a diszkrét névjegykártyát ugyan eltettem, de nem keresem fel a csajt, mert félek, hogy kínosan keveset kínálnék. A darkos futur jelmezek a Ray of lights remakejét vagy bármelyik szexi gonosz hőst menővé tehetnének. A fotókon azért ezerszer jobban festenek. (3/5)