
Társaság: Néhány jólöltözött szemlélődő, és egy pár növendék tette tiszteletét a teremben. Volt egy fickó, aki konkrétan orosz erőművésznek öltözött, de lehet, hogy éppen félbehagyta a legújabb medveszobrát a megnyitó idejére. A társaságról annyit, hogy a megnyitó végén senki sem tapsolt, csak kínos feszültségben pergett a falak között az akarat. Lehet, hogy a rossz végszó volt az oka, és nem a neveletlenség. (2/5)
Beszéd: A házigazda furcsán galuskás hangon, alig érthetően bonyolódott magába a visszhangos teremben, és nagyon kellett koncentrálni, hogy bármit megértsek. A lényeg, hogy idehívnak híres művészeket, akiket még nem láttak a friss husik, de arra már nem nagyon emlékeztek tavaly kik állítottak ki, ezért egymást kérdezgették. Aztán szerencsére átadta a szót Fehér Lászlónak, aki nagyon kedves embernek tűnik, és viccesen anekdotázott a fémrajzok keletkezéséről, és hogy milyen vidám körülmények között adta el őket egyre drágábban. Aztán sajnos nem az ő szavaival ért véget a megnyitó, és roppant kínos, hogy pont ő nem kapott tapsot. (3/5)
Hely: A Bajza utcai diplomataslepp, a zsebórás bácsis bérházak és még két háromdimenziós hipersík metszetén áll ez a Parthenon-fríz terem, és egy sáros-köves sétánykán kell odajutni. Egymásra dőlt próbababaszobrok, kislevelű sövénybokrok dobják fel a hangulatot. A termecske középről, 5 lépcsőnyire a koszos földtől nyílik, benne lakik a pára, a fülledelem, a rekkenés, és a guta. (2/5)
Egyéb: Fehér László tökjó, ezek a nagyobbacska emberkörvonalak is marhajók, 3d-sek, össze is kavarodtam, hogy merre van az előre. Nagyon kéne egy ilyen, de biztos drága, előtakarékoskodom. (5/5)