Kaja, pia: Sós porradírkák valami csillogó mázra tapasztott köménymagos tetővel, habzsákból kinyomott zsemleszínű porturbánok, víz, 5%-os ivólék, valamint 3 üveg félédes pezsgő. Ennek hogy-hogy nem, nem volt májkrém íze. Az asztalhoz alig lehetett odaférni, és a vendégekre bízták a pezsidurrantást. A javakat előrelátóan a beszéd végéig félfamentes rajzlapokkal fedték le. (1/5)Társaság: Ha anyák állítanak ki, jönnek a családos barátok, és nagy a csörgés, nyávogás, huzigálás, meg rendetlenkedés. Kevés iparos fiatalka jött el, főleg szöszös szövetkabátoknak és révedt mosolyú Kalánka néniknek ütköztem. (2/5)
Beszéd: Összeszedetlen, saját sármot alaposan túlbecsülő, csapongó, lózungdús beszéd volt. A lélektani 5 percet meghaladta, végül erőltetett jópofi hullámokkal lassan elcsitult. Viszont többen álltak ki, őket lehetett stírölni. Az elnök daliskás bajuszát, Corinna lánykori rövidke szoknyáját, Ildikó szűk, lila pulóverét. Sokan voltak, kattogtak a vakuk. (1/5)
Hely: Mocskosul túlfűtött, jól világított, csurig pakolt galéria, vitrinnel lezárt hátsó irodával. Jobban mehet a szekér, mint a fiatal képzőművészeknek, bár ezek az iparművészek nem is voltak olyan fiatalok. A Bajcsyn errefelé hibernálódott Vasedény boltok, nyerőgéppel felpakolt sörözők vannak, de közlekedésileg megjárja. (3/5)Egyéb: Tematikában a két kiállítónak nem sok köze van egymáshoz. Brauer Ildikó metszetekre szedett négereket fest sok arannyal meg pirossal, könnyen túladhat rajtuk kávézóknak, éttermeknek, ha nem túl drágák. Nitschmann Corinna meg nemezt döngöl vízfesték-színű vidám, cuki képekbe, meg formákba. Tökjó, csak a nemezt érinteni borzadályos, és az egész kicsit uncsi volt. (3/5)
