Kaja, pia: Szolid, tucatka vizespohárnyi félszáraz borra rászellődzött a szomszédos Fanta narancs sor, ami kísérletnek dícséretes, de végeredményben tragikus. A vákuummal előállított kicsiny lisztpogácsák fellazítására viszont alkalmas volt. A dominó nagyságúra szelt gyári zserbóra ráizzadt a csokibevonó, elnézést, nem mertem megenni. (2/5)

Társaság: Az időtengelyen húsz év távolságra elhelyezkedő rokonlélek bölcsészlányok, és ki-nem-néznéd-belőlem-hogy-festő-vagyok negyvenes asszonyok, hasonlóan ideges természettel és kihűlt bőrrel. Összesen voltunk tizenöten, a meghittség helyett a szorulásos kínra emlékszem. (0/5)

Beszéd: A megnyitóból kiderült, hogy a galériát valami kör működteti, aki nem bírja befogni a száját, és nem bír időben kezdeni. Ja, és lehet majd valami Mátyásos videoklipet csinálni erre az érthetetlen reneszánsz pörgésre. Aztán jött a dráma. A művésznőnk verseit olvasta fel egy intézkedős lány, meg valami alak. A versek annyira rosszak voltak, hogy néhányan elsírták magukat, a többiek lehajtott fejjel önostoroztak. Csend volt, ne menjetek oda. (0/5)

Hely: Van Budában valami beteges. A zöldségestől vagy órástól elszedett pincécskét a doh és a nyirkosság jellemzi, jól benyütte magát a ruhámba. Az icipici helyen csak aprókat tudtam körözni, inkább kétségbeesve nyakforgatni, meg forgolódni lehetett. A korábbi képek ezen kicsit segítettek, de nem sokat. A Déli környéke nem egy nagy etvasz, talán csak a MOM-beli Paulaner miatt érdemes a környéket meglátogatni. (1/5)

Egyéb: Három papírra pingált képre volt felhúzva a kiállítás, amik marhajó porcelánmotívumok lennének. A három életnagyságú mesealak szép színes volt, és egy-két testrészen szürreáliska is. A művésznő egyik korábbi festménye egy makk ász volt, ez egész vicces. (3/5)