Kaja, pia: A bejárattól jobbra már építgették a pohárformációkat, de hamar nyilvánvaló lett, hogy zabálni és iddogálni csak a körbebámészkodás és megnyitás után lehet. Nekem aztán mindegy. A beszéd végén kiiszkoltam, és eltanultam, hogy a nénik hogy puhítják a bontatlan asztalt. Egyre bátrabban köröztek az asztal mellett, a jelenlétüket szoktatták a cateringes pingvineknek. Aztán beindult a támadás, és csak lestem, hogy hol bukkanok fel az asszonyságörvényből a pohárka borral. Ettem pogit is, fincsi volt, de a gyűjtögetők miatt marha hamar elfogyott minden, ami kár. Azért a reneszánszéves lóvéból tellett volna. (3/5)
Társaság: Ficsúroknak látszó ficsúrok, csinos és egészséges külföldiek, idősek, hüjén öltözött művkarosok. Rengeteg ember, de legalább érdeklődtek és próbálták élvezni, jó volt. (4/5)
Beszéd: Valaki beszélt hosszan tök semmisségekről, aztán jött egy ezüst szőrös kanapénak öltözött vicces arc, aki kiszámolta, hogy három és fél hónapnyi bért kéne fizetni átlag a művészeknek kiállításonként. Én nem értek ugyan az ilyesmikhez, de olyan jó kis forradalmi hangon mondta, hogy szívesen a levegőbe röpítettem volna pár Gazdálkodj okosan-t. A végén a kiáltványt nem értettem, mert egy gyermek próbálta felszedni a padlóba épített rácsot. (4/5)
Hely: A Műcsarnok kinti büféjében egész normálisak az árak, a faragottkő virágládában életerős menta nő. A Hősök Tere nagy és tágas, még ufóleszállópályának is kiváló. (5/5)
Egyéb: Szóval itt egy rakás kortárs művész, és bármennyire fáztam tőle egészen kellemes meglepetés volt. Persze láttam egy valag képet, amit nem nagyon értek hogy kerültek ide, de a farakáskép Várnai Gyulától, meg a nagy foltos órás-melles képek, és a kockától halt mackó Szörényi Beatrixtól már megérte az egészet, és még ezeken kívül is voltak jók. (4/5)
