Kaja, pia: Műanyagpoharak bő háromnegyedig töltve, amitől sokkal jobb kedvre szoktam hangolódni. Kaja egyáltalán nem volt, de ez egy idő után fel sem tűnt. Csak vörösbor volt, de az jó sok, és fincsi. (3/5)Társaság: Fiatal, érdeklődő csoportok kavarogtak, mindenki megnézte az alsó részen kiállított cuccokat is, és volt egy érdekes sapka. Látni véltük Pacsika Rudolfot is, aki kedélyesen beszélgetett. (3/5)
Beszéd: Egy rendkívül kedvesnek tűnő kötött mellénykés bácsi beszélt a spirálokról talán, de két welcome drinknél ez már nem tűnik jelentősnek. Itt szabadon lehetett kuncorászni, mert eltakartak a műkedvelők. (3/5)
Hely: Kimondottan jó környéken van a Godot, még egy goás fodrászhoz is felugorhatnék, ha kedvelném az ilyesmit. A lenti étteremből jó szagok és morajlás szivárog, a közeli Castro pedig a mindig kiváló B-tervet kínálja. A galéria két szintes, az alsó részen lehet bámészkodni a korábbi cuccokra, felül meg az aktuális hiszti megy. (4/5)Egyéb: Amikor felértem az emeletre és megláttam az első képet, rögtön mondtam egy hú-t, mert belekavarodott a szemem, és így kissé szalonspiccesen majdnem visszaszédültem a földszintre. A művésznő összetekert papírokkal állít elő fotosoppolt sormintákat, amiket tapétára nyomva bármekkora méretű tömeget lehetne hipnotizálni. Volt két valódi papírtekercses kép is, amik még jobbak voltak. De az igazi élmény a földszinten kiállított riadt gyerekes fekete-fehér rókás-szarvasos erdőjelenet, egy moldáv zseni munkája, azt kérném a falamra is. (4/5)
